A járdán állok, hat lépcsőfok van előttem, ha felmegyek rajta, és benyitok az ajtón, egy U alakú folyosóra jutok. Az U betű alján vagyok. Jobbra és balra is indulhatok. Jobbra fordulok, a jobb kezem mellett a tantermek, a bal kezem mellett az ablakok vannak. Az igazgatói iroda és az informatika terem ajtaja mellett megyek el, aztán jön a kémia szertár ablaka, látom a szekrényt, benne vegyszerek vannak elzárva. A szertár a kémia szaktanteremből nyílik, periódusos rendszer van a falon. Ezek után jön a tanári szoba két ablaka, bent le van kapcsolva a villany, csak sejteni lehet, hogy a könyvespolc a plafonig ér. Itt az ajtó, ha kinyitom, az udvarra jutok. Ha a másik utat választom, három másik szaktanterem és a nővérszoba mellett sétálok el. A folyosó végén egy ajtó van, az udvarra vezet. Csak oda lehet menni. A folyosót látom, aztán felébredek.
Reggel fél hat van, október 8-a, kedd, ma lesz az irodalmi karaván második napja. A program Ungváron kezdődik, Nagydobronyban folytatódik.
2007-ben jártam utoljára a Nagydobronyi Református Líceumban, azóta felújították. Hétfőn eszembe jutott a gimnázium, mint a karaván helyszíne, ezért álmodtam a gimnázium folyosójával.
Kíváncsi vagyok, milyen lett a felújítás után. Az is érdekel, hogy ha elmegyek oda, az új folyosót látom-e majd álmomban.
*
Kilenc óra előtt Ungváron vagyok, az egyetemen, az Ukrán–Magyar Oktatási–Tudományos Intézetben lesz a program, az 521-es teremben. Dupka György, Zselicki József, Marcsák Gergely a Magyar nyelv és irodalom tanszéken van. Az 521-es teremben vannak a magyar szakos diákok, jönnek a magyar tanszék munkatársai, a történelem- és a nemzetközi kapcsolatok szakirányon tanuló diákok. Zubánics László köszönti a vendégeket. Marcsák Gergely gitárkísérettel előadja József Attila Áldalak búval, vigalommal c. versét.
Dupka György arról beszél, hogy az Együtt c. folyóirat 1965-ben jött létre, akkori magyar szakos diákok gépelték és sokszorosították, az egyetemi pártbizottság pedig betiltotta 1967-ben. Beszél a Forrás Ifjúsági Stúdió megalapításáról (1967 novembere), a József Attila Irodalmi Stúdió létrejöttéről (1988 januárja), a Hatodik Síp (1989-1999), a Pánsíp (1993-1998) és a Véletlen Balett (1999-2005) c. folyóiratok megjelenéséről.
Marcsák Gergely bemutatja a KVIT-et, felolvassa a Fekete–Tisza c. verseskötet címadó versét, beszél a Pottó-panzió c. könyvéről.
Zselicki József reagál Dupka György szavaira a Forrás Stúdió működéséről. Kevés szó esik az 1971-es és 1972-es Beadványról. Utóbbihoz aláírást a Forrás Ifjúsági Stúdió tagjai gyűjtöttek, emiatt Kovács Vilmos és S. Benedek András nem dolgozhatott tovább a Kárpáti Igaz Szó szerkesztőségében, az egyetemistákra (Vári Fábián László, Fodor Géza) a katonaság várt, tizenöt évig nem jelenhetett meg itthon a versük, Magyarországon publikáltak. Erre utalva teszi fel a kérdést Zselicki József, hogy a Mese c. vers rendszerellenes vers lenne? Aztán felolvassa a verset.
A végén Dupka György összegez, Marcsák Gergely részletet ad elő A római disznó monológjából.
*
Tizenkettőre Nagydobronyban vagyunk. A gimnázium közelében állunk meg, ismerősökkel találkozunk. Marcsák Gergely könyvet ad Tóth Péter Lórántnak. Beszélgetnek, a gimnázium ablakait nézem.
Régen szürke volt a fal, és legalább három fenyőfa állt a gimnázium előtt. A fákat kivágták, amikor harmadikos voltam. 2018 szeptemberére befejeződött a gimnázium felújítása. A homlokzat most barna, az ablakok előtt tujafák vannak. A bejárat, a lépcső, az ajtó nem olyan, mint akkor, amikor ott tanultam. Akkor fehérre festett ajtó volt, betonlépcső, most le van csempézve a lépcső, és műanyag ajtó van. Belépünk az ajtón, és nincs ott a folyosó, amire emlékszem. Egy széles és tágas előtérbe jutunk. A falak fehérek, az ajtókat fából készítették. A fal és az oszlop fehér, az ajtó barna. Legalább öt méter széles és tíz méter hosszú ez az előtér. A plafon magasan van. Az ablakok megvannak, de úgy látom, hogy folyosó nem U alakú, mint régen. Nem kérdezem meg senkitől, pontosan hogyan változott a tantermek helye a felújítás és átépítés után. Az igazgatói iroda a helyén van, de máshol van az ajtaja és van egy kisebb iroda is a szomszédjában. Ahol régen az informatika terem volt, nagyjából ott van a tanári. Ahol régen a kémia szaktanterem volt, ott könyvtár van, vagy osztály. Ahol régen az ajtó volt, ami az udvarra vezetett, ott kezdődik az étkezde.
Nagyjából ezekre gondolok, amíg ott vagyok. Pontosabban: most gondolom október 8-ról.
A tollam a táskámban van az igazgatói irodában, nem tudom leírni, ki melyik verset olvassa fel.
Dupka György elmondja, hogy elektronikusan hogyan lehet elérni az Együttet, mit tartalmaz általában. Zselicki József a Rokonom, csillag c. kötetéből olvas fel.
Marcsák Gergely mesél a köteteiről, a Fekete-Tisza c. verseskötetéről, a Pottó-panzió c. gyermekverseket tartalmazó kötetéről. Dupka György hozzáteszi: Marcsák Gergely két díjat kapott idén a Fekete–Tiszáért: Gérecz Attila-díjat és a Magyar PEN Club Khelidon-díját. Marcsák Gergely a House of the Rising Sun dallamára elénekli a Füstbement tervet.
Az esemény végén Badó Margit történelemtanár záró szavait hallhatjuk.
*
Ebédre hívnak mindenkit, tarka-barka sütemény a leves utáni csemege. A gyerekek imádkoznak, áhítatot tartanak az ebéd végén, énekelnek (a Fenn a mennyben az Úr minden győztesnek ád kezdetű dicséretet), aztán kimennek az udvarra. Az ajtó mellett ülünk az asztalnál, minden diák elköszön tőlünk. Beszélgetünk, befejezzük az ebédet, hazaindulunk.
Este fél tíz. A fotelben ülök. Papírok vannak az asztalon. U alakú folyosó helyett egy olyan teremmel fogok álmodni, amiben fehér oszlopok vannak.
