mindig más
mégis tudtuk: a nyár hamar eltűnik,
mint egy köpés a poros földúton.
a megszokást gyászolod. fájdalmad relatív:
a viszonyítási pont a behatárolható
elmúlás mértéke.
nem búcsúzkodtam. hagytam, hogy
csalódások feszüljenek
arcod rengéseitől bizonytalan
lettem. tetteimet már skálán
mérted, mely az idegenség első
jeleként mutatkozott. akkor
és ott, ezt akartam elhitetni
magammal, de a rengések
törmelékei szavakká alakultak,
így könnyebben elkezdődhetett
a végeláthatatlan építkezés
törésvonalaink talaján, a bőrön.
cigiszünetnyi újjászületés.
majd igent jelentő nemek,
borízű rúzsfoltok és harapások
következtek. kint a …
1) Mi jelentette számodra 2016-ban a legmeghatározóbb olvasmányélményt?
Most vissza kell mennem rendesen az élményeimben. Oscar Wilde, James Joyce, Virginia Woolf, Thomas Mann, Franz Kafka – tőlük minden. Oravecz Imre Távozó fa c. verseskötete is kihagyhatatlan volt az olvasmánylistáról. Verseinek egyszerűsége, letisztultsága egyfajta kezelés a néha túlzottan lírai képalkotásaimra. Meghatározó …
Csak a búcsu pillanatában áll helyre az aranyegyensúly. Mert kicsit kibillen a mérleg a sok új impulzustól, főleg egy ismeretlen közegben. Talán nem is búcsúztunk el, inkább elköszöntünk, a búcsúzásban van valami meghitt. Mindenesetre mi (Csordás László, Varga Nikolett, Ferkó Réka és én) boldogan indultunk haza az V. Hajdúböszörményi Írótábor …