Marcsák Gergely

 Irodalomtörténész, író, költő, zeneszerző, énekes. 1990. február 23-án született az ungvári járási Kincseshomokon.  A Debreceni Egyetem Irodalom és Kultúratudományok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Az iskola befejezése után az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, majd öt évig az Ungvári 10. Számú Dayka Gábor Magyar Tannyelvű Középiskola magyartanára és szervezőpedagógusa volt. Első versei 2010-ben jelentek meg az Együtt irodalmi folyóiratban. Azóta írásait közölték a Napút, Helikon, Partium, Magyar Napló, Irodalmi Jelen, Hitel c. folyóiratok. A Szárnypróba (2013), Különjárat (2016), A tökéletes zártság egyetlen pillanata (2017) és az Év versei–2018 című antológiák társszerzője. Verseket, rövidprózákat, tanulmányokat ír. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alelnöke, a Magyar PEN Club tagja. Budapesten az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Egy tanulmánygyűjteménye és egy verseskötete megjelenés alatt áll. Elismerések: Együtt Nívódíj (2017).

Marcsák Gergely: „A mi üdvünk a változás…”

Kalandvágyból az idő folyosóján

képzeletem olykor új szobákba nyit.

Ilyen véletlen csapongás során

találtam meg az ágyban fekvő Adyt.

 

A halállal s egy tablettával küzdött,

nem tudta őket lenyelni szegény.

Csapzott haja homlokára hullott,

táltos szemében pislákolt a fény.

 

Nagyokat kortyolt s faggatni kezdett

a vizespoharat félretéve.

Ung-vidék? – mosolygott

Marcsák Gergely: Nagyapa

Nagyapából egy nap az élet kiköltözött.

Hiányába a perc hideg testet ékelt.

Beletelt szegénynek hetvenkét évébe,

mire ledolgozta azt a jóvátételt,

amit az Isten szándékában kezdett,

és negyvenhétben Donbászon folytatott.

Fényekbe merült szembogara zárta

a sorsát jelentő összetett mondatot.

 

Nagyapából egy nap kiköltözött az élet,

és a dédmama szülőhelyét felkereste.

Határtalan magyar irodalom

Ez az elcsépelt szókapcsolat aligha lehet egy valamirevaló netnapló címe, most mégis jogosnak érzem a használatát, mert így nevezték el a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának badacsonyi konferenciáját, amin volt szerencsém előadóként részt venni. Amint a május 29. és 31. közötti esemény főszervezője, Pusztay János nyelvészprofesszor elmondta, a

Dovbus

Pálinkaszagot lehel a téli éjbe

a csöndes korcsma nyitva felejtett szája.

Gyomrában a csapos, hét-nyolc bágyadt legény,

s egy oprisok rabolta frigyesfalvi kályha.

 

Felkapják fejüket a szótlan zsellérek,

lövés dördül – a hegyen hajdúcsapat jár.

Fordítja lovát a Csornohora felé,

és vágtat a hóban minden űzött betyár.

 

Az marad csak