Tökéletes gyilkosság

macskaMinden egyes mozdulatot előre kitervelt. Volt rá bőven ideje. Alaposan végiggondolta az eseményeket, mérlegelt és döntött: meg fogja ölni Gedeont.

A hőmérő higanyszála 38 fokot mutatott. Amíg a gőzölgő aszfaltot bámulta, Líz egyre csak azon gondolkodott, mit fog mondani, ha valaki rájön, mit is tett. Délután két órára beszélték meg a találkozót, a lány anyjának házába. Tudta, hogy napokig senki sem lesz otthon, a szülei nyaralni mentek. Helyszínnek tökéletesen megfelelt, minden zugát betéve ismerte.

A ház nagy volt és üres. A hátsó udvar lenyúlt a folyó menti erdőig. Líz otthonosan érezte magát ott, egy pohár vizet engedett magának a csapból. A hosszú séta közben megszomjazott. Két kört sétált lassan, kimérten a fürdőszobától a bejárati ajtóig. A fogasról leemelte táskáját, az étkezőasztalra tette, majd keresgélni kezdett benne. Alján egy gyógyszeres fiola lapult. A szekrényből üvegkancsót vett elő. Citromot helyezett egy vágódeszkára, és hajszálvékony karikákra vágta. A konyhakertből mentaleveleket szedett, megmosta, és a kancsó aljára rakta, rá a citromkarikákat, kevés cukrot és az üvegcse tartalmát. Felöntötte vízzel, és elkeverte a limonádét.

A kapucsengő hosszú, sikoltó hanggal jelezte Gedeon érkezését. Líz papucsot húzott, és beengedte a férfit.

– Szia, szívem – üdvözölte a lány.

– Mi tartott ennyi ideig? Nehéz volt nyitva hagyni a kaput?

Líz érezte, ahogyan az első mondat után lüktetni kezd a halántéka. Ideges lett, de a tőle megszokott halk hangon bökte oda:

– Sajnálom.

A konyhába mentek. A hideg limonádéból nagy pohárral töltött a férfinak. Mohón kortyolta a hűsítő italt, majd leesett a székről a hideg csempére.

Líz sajnálattal nézte a magatehetetlen férfit. Most olyan ártatlannak tűnt, mint egy csecsemő. Leguggolt hozzá, megsimogatta arcát. Felállt, a táskájáért nyúlt, maroknyi pisztolyt vett elő. Nem gondolkodott. A férfi homlokához szorította. Egyetlen golyóval végzett vele.

A kamrába ment. Takarófóliát hozott, amit még anyjával vásárolt a kerthez. Egyenletesen szétterítette a padlón, és rágördítette a holttestet. A fiókból kikereste a legnagyobb és legélesebb kést. A férfi karját próbálta levágni, de a csontoknál nem sikerült. Elővette a kamrából apja sarokcsiszolóját, és közben arra gondolt, hogy ezzel mindent lehet csinálni, csak sarkot csiszolni nem.

A testet feldarabolta. Karok, lábak, fej és torzó. Egyesével vitte ki a hátsó udvarba. A fáskamrából gyújtóst és hasábokat hozott. Mikor a tűz lángja már elég nagy volt, egyesével dobta rá a testrészeket. Félóránként rakott még fát a tűzre, közben feltakarította a konyhát.

Bőven elmúlt éjfél is, mire a hús nagyjából leégett a csontokról. Gereblyével szedte ki a maradványokat. A megmaradt hamut széthordta a kertben. A házból fekete, vastag falú szemeteszsákot hozott. Belepakolta az égett csontokat, és az erdőbe vitte.

Hajnalodott. Líz kinyitotta a szemét, takaróját ledobta magáról, de még így is melege volt. A fürdőszoba felől zajt hallott, idegesen ült fel az ágyon, majd látta, ahogyan macskája éppen egy labda után ugrik. Nyugodtan feküdt vissza, és hunyta le a szemét.

Hirtelen éles fájdalmat érzett a nyakán. Aztán forróságot. Kiabálni akart, de nem tudott. Sötét árny hajolt fölé.

–  Látod, egyetlen pontos mozdulat is elég hozzá. Nem sokat tanultál – suttogta a lány fülébe Gedeon, és macska képében távozott.

Megjelent: Irodalmi Jelen

Shrek Tímea

Névjegy: Shrek Tímea

1989. augusztus 13-án született a kárpátaljai Beregszász városában.

2013-ban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2009-től a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervezőpedagógusa és magyartanára, ahol csak kisebbségi (roma) gyermekek oktatásával foglalkozik.

A beregszászi székhelyű Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító tagja. 2014-től rendszeresen publikál a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, valamint novelláit közölte az Irodalmi Szemle, a Napút, a  Partium, a Helikon, a Somogy, a Kárpátaljai Hírmondó, a Szózat stb. Kisprózákat és novellákat ír, közel áll hozzá az írói szociográfia.

2016-ban az Ukrajnai Kulturális Minisztérium által meghirdetett Kárpátaljai dialógusok című rövidpróza-pályázat első helyezettje. Több novelláját Antonenko Miklós ültette át ukrán nyelvre, valamint Ferdinandy György író, költő szintén fordított műveiből, portugálra.

2016-ban Beregszász városának polgármesteri hivatala Drávai Gizella-díjjal tüntette ki, valamint szintén ebben az évben nyerte el a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett Gion Nándor-ösztöndíjat. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>