netnapló – Laci virágai

Egyszer azt írtam, hogy nem kötődöm a terekhez, és éppen Kárpátalja kapcsán. Ezt ma is tartom, egyáltalán nem a terekhez, hanem az emberekhez kötődöm.

Reggel nehezen szállunk ki a meleg fészekből, ketten kétfelé megyünk egy időre, kicsit rohanunk is, nem marad idő a könnyes búcsúra, szerencsére, végül kötelességtudóan elhagyjuk

Pelmenyi-e a barátfüle?

A világirodalom klasszikusait húszévente újra kell fordítani – olvasom az elfutó címet valahol a facebook idővonalán. Magam előtt látom Hobót, aki Jim Morrison és a tavalyi Nobel-díjas Bob Dylan verseiről rajongva mesél, majd hozzáteszi, a világ legjobb költője azért József Attila, csak éppen képtelenség lefordítani. Ekkor pedig látom Tinkó Máté

Részek és párbeszédek

Megszólíthatók-e külön a részek a kortárs magyar irodalomban? Mi van a részeken túl? Híd? Határ? Elválasztó fehér falak? Lövészárkok és kiújuló sebek? Élő és holt metaforák sokasága? Egyáltalán hogyan közelítsen az irodalmi élethez egy pályakezdő fiatal? Milyen lehetőségek kínálkoznak Kárpátalján és azon túl?

Többek közt ilyen és ehhez hasonló kérdések