netnapló – Írni nehéz

Emlékszem, gyerekként arról ábrándoztam, hogy egyszer újságíró leszek, mert azok olyan vagányak, szókimondóak és igazi személyiségük van. A létező összes könyvünket telefirkáltam ákombákom betűkkel, kriksz-krakszokkal, s azt játszottam, hogy egy fontos eseményről írok beszámolót (lehettem úgy 4-5 éves).

Kiskoromban sokkal több volt bennem a spiritusz, mert mindamellett, hogy egyszerre akartam

netnapló – Ki mire elég?

Görögkatolikus vagyok. Alapvetően nem hiszek semmiféle karmában, előzőéletben vagy reinkarnációban. Persze hozzá kell tennem, tinédzser koromban voltak félresiklásaim, amikor a wiccától kezdve a New Age-es halandzsáig mindent elolvastam, meghallgattam, kipróbáltam. Természetesen ezt az időszakot mély megbánás követte (aztán kanyar, újra megbánás, gyónás, áldozás, hátraarc), mivel a szüleim mindent megtettek, hogy

netnapló – Mint-a-lét

Ma nem vagyok ironikus hangulatban, inkább csak amolyan mélázósban. Mikor az ember leül, és órákig mereng a szőnyegmintákon vagy a függöny és az ablakon át beszökött szél táncán, és minden színről, illatról, zajról eszébe jut valami.

Ma nem tudok nagy elméleteket gyártani, és szerintem világmegváltó ötleteim sem lesznek. Csak úgy