Shrek Tímea: Kényszer

Kárpátalján eleinte nem volt pánikhangulat. Egy hónappal ezelőtt még félvállról vettük az egészet, hiszen pont mi ne bírnánk ki akármit, meg amúgy is, a kárpátaljai magyar mindent túlél, lásd a történelmet. Aztán egyre komolyabbra fordultak a dolgok. A férjem Svédországba utazott, majd egyik pillanatról a másikra az iskolában bejelentették a kényszerszünetet. Senki sem volt felkészülve rá, mindenki értetlenül és döbbenten állt a kész tények előtt. Akkor kezdtem el aggódni. Röpködtek a pletykák a határzárról, majd nemsokára rá már ki is tűzték a dátumot, mikortól nem lehet belépni az országba. Egyre jobban aggódtam. Nem csupán a férjem miatt, hanem azokért az emberekért is, akik most külföldön ragadtak, hiszen rengeteg a kárpátaljai vendégmunkás a csehországi, szlovákiai és magyarországi gyárakban. Elkezdtek hazaözönleni az emberek, ám még mindig nem törődve a szigorításokkal, a város utcáit járták, bevásároltak és folytatták a napi rutinjukat. Mára viszont kiürült a város. Elrendelték a teljes határzárt és rendkívüli helyzetet vezettek be. Csak az lép ki az utcára, akinek halaszthatatlan dolga van, maszkban, gumikesztyűben, a látvány egy apokaliptikus filmre emlékeztet. Folyamatosan böngésszük a híreket és várjuk, hány hazatért szomszédunknál jelentkeznek a vírus tünetei. A kéthetes házi karanténok vége csak nemsokára fog kezdődni. Akkor majd kiderül, hány fertőzött érkezett haza, mennyire vagyunk makacs népség, tényleg mindent túlélünk-e.

Ha még mindig lakásban élnénk, szerintem most kezdenék el becsavarodni. A tehetetlenség, az unalom, az ingerszegény környezet már most is eléggé megvisel, szerencsém, hogy elég nagy az udvar, és bőven akad benne mit csinálni. A virágoskert beültetése, veteményes ágyások készítése, kertrendezés, terasz építés és sorolhatnám még. De mégsem jó itthon. Vágyom vissza a mindennapokba, a munkába, az iskolába, a gyerekek közé. A távoktatás nálunk szinte lehetetlen. Néhány gyerekkel tudom tartani a kapcsolatot az idősebb testvérükön keresztül, de egy hatéves gyermeket, egy első osztályost nem lehet az interneten keresztül megtanítani semmire, pláne úgy, hogy a szülei sem tudnak írni-olvasni. Őszintén aggódom miattuk. Amit néhány hónap alatt sikerült közösen elérnünk, az összes tudást, amit megszereztek, ez a járvány ki fogja verni a fejükből. Ha beindul az oktatás, mindent lehet elölről kezdeni. Amit ők fognak megsínyleni.

Minden reggel, amikor felkelek, kávé után leheveredek a kanapéra, az ölembe veszem a laptopom, és dolgozni kezdek. Koránkelős típus vagyok, s ha már nem kell elindulnom sehová, megpróbálok visszarázódni az irodalomba, vagyis inkább az írásba. Belekezdek mesébe, folytatom verssel, s ha minden jól megy, hetente egy novella is összejön. A karantén ad egy kis időt erre is. Meg arra, hogy elgondolkozzak azon, miről is akarok valójában a jövőben írni. Folytatom Líz történeteit? Vagy valami egészen másba kezdek? A mese világa felé fordulok? Szép lassan letisztul ez is, s majd akkor egyenesbe kerül az összes történet, átláthatóvá válnak a szövegek, végül mindegyik megtalálja a saját helyét két keménytábla között.  

Shrek Tímea

Névjegy: Shrek Tímea

1989. augusztus 13-án született a kárpátaljai Beregszász városában.

2013-ban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2009-től a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervezőpedagógusa és magyartanára, ahol csak kisebbségi (roma) gyermekek oktatásával foglalkozik.

A beregszászi székhelyű Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító tagja. 2014-től rendszeresen publikál a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, valamint novelláit közölte az Irodalmi Szemle, a Napút, a  Partium, a Helikon, a Somogy, a Kárpátaljai Hírmondó, a Szózat stb. Kisprózákat és novellákat ír, közel áll hozzá az írói szociográfia.

2016-ban az Ukrajnai Kulturális Minisztérium által meghirdetett Kárpátaljai dialógusok című rövidpróza-pályázat első helyezettje. Több novelláját Antonenko Miklós ültette át ukrán nyelvre, valamint Ferdinandy György író, költő szintén fordított műveiből, portugálra.

2016-ban Beregszász városának polgármesteri hivatala Drávai Gizella-díjjal tüntette ki, valamint szintén ebben az évben nyerte el a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett Gion Nándor-ösztöndíjat. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>