Pár óra alvás. Egyik autó, másik autó. A forgalom már kora reggel is pompás. Minden belefér egy napba, ha nagyon akarom. Először is a forgatás, úgy fél nyolc magasságában érkeztem a beregszentmiklósi várba, ahol egész délelőtt dolgoztunk. A turisták nagy érdeklődéssel járkáltak ide-oda a várban. Míg a munka zajlott, úgy kellett jónak lenni, hogy nem kívánt közösség volt a hátam mögött. Mindent beleadtunk, hat óra munka után végeztünk is. Zötykölődhettem tovább. Aztán egy olyan közösségbe csöppentem bele, ahol először kicsit féltem, viszont ez nem tartott sokáig. Már nagyon éhes voltam, de étel helyett először egy pohárka feles fogadott. Nem erre számítottam, de sodródtam az árral. Először nem tudtam, mit rejt egy líra-, illetve prózaműhely. Kiderült: csupa újdonságot.
Néhány ismerős arc az iskolából, egy-egy tanár, és a háttérben legelésző tehéncsorda. Akárhogy is, nyugalmat sugároztak. Azt éreztem, otthon vagyok. Mire a vacsorához értünk, rájöttem, puccos egy helyen vagyok. Olykor csak káprázott a szemem a szíves fogadtatástól.
Első nap Shrek Tímea és Nagy Tamás műhelyein vettem részt. Arra az elgondolkodtató kérdésre kaptam választ, hogy cél-e az írás. Minden bizonnyal. Számomra legfőképp a sikerélmények miatt. Néhány eszmefuttatást hallhattam a slam poetryről és a biopoétikáról. Kacifántos szavak a műhelyen, amelyekkel talán eddig még nem is találkoztam. A nap végére feloldódtak a feszültségek, egyre otthonosabbnak éreztem mindent.
Túl sokat nem aludtam, de ez tőlem nem meglepő jelenség. Mindössze négy óra alvással nekivágtam egy újabb napnak. Elsőként Kovács Eleonóra prózaműhelyén vettem részt, ahol még nem találtam önmagam, mert a próza nem annyira az én világom. Viszont érdekes dolgokat és tanácsokat hallottam. Később Marcsák Gergely líraműhelyén beláttam, hogy a kritika igenis fontos, valamint a „logikus írás” hasznosítása is. Hiszen, ha azt szeretnéd, hogy mások értsék és értékelni tudják mindazt, amit papírra vetettél, szükséged van némi gondolkodásra. Légy összefüggő, és éreztess inkább, mint konkretizálj.
Ha már itt tartunk, Shrek Tímea műhelyén szó esett a húzás művészetéről is. Ezt gyakorlatban is ki tudtuk próbálni. Egymás alkotásaihoz kaptunk szabad kezet, úgy javítottunk rajtuk, ahogy csak akartunk. Egy aprócska szösszenet megmaradt bennem: „Hidd el nincs nagyobb művészet a törlésnél.” Ezután kicsit átértékeltem mindazt, amit a líráról gondoltam. Jól zártuk ezt a napot is. Tanácsokkal gazdagodtam, új látásmódot nyertem. Az alvással ismét bajban voltam, de minden bizonnyal erőteljesebben estem neki az ágynak. Félreértés ne essék, kellemes fáradtság volt.
Az utolsó nap tartogatott még új dolgokat. Olyan műhelyen vettem részt, ahol betekintést nyertem a forgatókönyvírás művészetébe. Mielőtt még részletezném, a reggelről is hadd beszéljek. Hallgatói tevékenységem során tapasztaltam hasonlót. Úgy írtam, hogy közben videoklipet néztem ihlet gyanánt. Kifejezetten kreatív hatással volt rám, mivel a zene csodálatos dolgokat képes kiváltani belőlem. Úgy vélem, eredményes volt a munkám.
A délutáni előadás során nyert értelmet a fent említett forgatásról szóló kis történetem. Mindaddig nem volt újdonság egy forgatókönyv kézben tartása és használata, viszont arról nem tudtam, milyen annak megírása. Bizony, kemény feladat. Úgy gondolom, ha lesz lehetőségem, kipróbálom ennek a gyakorlati folyamatát is.
A következő műhelyen, amit Kovács Eleonóra vezetett, beszélgettünk a kritika elfogadásáról. Említettem, hogy tízből kilencszer megsértődöm, vagy nem fogadom el a kritikát, viszont ez volt az az egy, amikor nem esett rosszul. Úgy éreztem, hogy szükségem van rá, nem elleneztem. Utolsó napunkat egy összegző est zárta, ahol Marcsák Gergely – mint új KVIT elnök – összefoglalta az elmúlt napok eseményeit. Örültem, hogy pozitív gondolatokat osztott meg velünk. A jóízű vacsora közben pedig Zoltán legújabb alkotásait hallhattuk.
Minden összevetve, jól éreztem magam. Élményeket, emlékeket és jó tanácsokat kaptam. Átértékeltem sok dolgot. Kaptam kritikát, amelyet meglepően jól fogadtam, megismertem új embereket, új lehetőségeket. Egy ilyen alkalom után mindig azt érzem, hogy kinyílt egy újabb része a világnak.