Anyu
Tegnap a kádba fulladtam. Éreztem, ahogyan az orromon át a tüdőmbe áramlik a víz. Nem tettem ellene semmit, arra gondoltam, hogy ez már egyszer megtörtént velem, még gyerekkoromban. Vártam. Láttam magamat, azt a barna, hosszú hajú kislányt, akinek az ápoló nem találja karján a vénát. Azt is, ahogyan anyám visszafojtja …
Adminisztráció
Halott a mosolyom.
Komor, szürke,
mint a névjegykártyák.
Betű vagyok, írott szó,
érzelmeket nem kiváltó
adat egy halmazban.
Számokból álló korom
úszik a hullámfodrokon.
Tiltakozom a
papír lét ellen.
Újrahasznosítás.
Nem leszek más,
csak cigicsikk a
szögesdróton.
Csornyij Dávid
Megjelent: Együtt, 2016/3.…
netnapló – Megérkezni valahová
Idegesen indulok az Európa–Magyar Ház elé, le az utcára. Lassan fél három, és még mindig nem ért ide Nyíregyházáról Vincze Feri. Ahogy a türelem fogy, a gondolatok elkezdenek egymásra torlódni. Átlépte-e már a határt? Megtalálja-e az épületet, ahol beszélgetni fogunk? Mihez kezdek, ha valami miatt mégsem ér ide? Végigfut agyamon …
netnapló – Ahol a hegyi hódok tolják
Vannak kivárt és előre sejthető pillanatok, amikor pontosan az történik, amit várunk. Nem több és nem kevesebb. Mégis, felkészülni rájuk szinte lehetetlen. Ilyen például, amikor pár napja megérkeztem Nyíregyre. Délelőtti csönd, tikkadtan, már-már víz után kiáltó aszfalt, a pályaudvar jobb oldalán sorban taxik, magyar rendszámmal, alvó, elcsigázott sofőrökkel, lehúzott ablakokkal, …
