Tizenhét
Megint keserű szájízzel eszméltem föl a nem-alvásból. Első utam a konyhába vezetett, legalábbis, ami megmaradt belőle. A napi koffeinadagom dupláját fogyasztottam el. Éreztem, ahogy az endorfin végigáramlik bennem, az agysejtjeim pedig eltompultak. A pupillám kitágult, a szívverésem felgyorsult. Közeledett a pánikroham.
Éhes voltam. Keresnem kellett valami ehetőt. Kinyitottam az összes …
Pelmenyi-e a barátfüle?
A világirodalom klasszikusait húszévente újra kell fordítani – olvasom az elfutó címet valahol a facebook idővonalán. Magam előtt látom Hobót, aki Jim Morrison és a tavalyi Nobel-díjas Bob Dylan verseiről rajongva mesél, majd hozzáteszi, a világ legjobb költője azért József Attila, csak éppen képtelenség lefordítani. Ekkor pedig látom Tinkó Máté …
„mindig próbáltam tenni a dolgom, és közben megöregedtem…” (Csordás László életútinterjúja Dupka Györggyel)
Kezdjük akkor a legelején: mikor került először kapcsolatba az irodalommal? Az a környezet, ahol felnevelkedett, mennyire volt hatással az Ön későbbi szemléletére, illetve az olvasás iránti vágyra? Mi volt az első könyv, amit végigolvasott?
A Tiszabökényi Általános Iskolában tanultam, ötödik osztályos korunktól kezdve egy új magyar nyelv és irodalom tanár …
Az ajtó mögött
A legérdekesebb ember, akivel a városban töltött éveim alatt találkoztam, egy bohókás, hetven év körüli, alacsony, ősz hajú nénike volt. Lakása közvetlenül a görögkatolikus templom mellett épült, valamikor nagyon rég, közel a központhoz. Tavasszal a környéken lévő szakura virágait a bejárat elé seperte a szél. Megnyugtató volt arra sétálni. Nekem …