Én mindig csak hazudok neked
Én mindig csak hazudok neked.
Elmondom, milyen az idő nélküli végzet,
ha nem figyelsz a leheletre a tarkódon.
Inkább ültess cserépbe csillagot,
nevelj belőle naprendszert vagy
univerzumot, sajtlyukú
kisbolygót, csak egy életet,
a születés próbatétele. Szuszogás.
Engedj papírhajót a vízhabok közé,
kit érdekelnek a korallzátonyok,
ha benépesítjük a lakatlan szigetet?…
Alkony a vitrinben
Az asztal alól sötétség szivárog,
ellepi a lassan sárguló szobát,
és kiszorít a sűrűsödő vitrinből
egy régi orosz porcelánbabát.
És ha az alkony valamit felborít,
azt az emléket az idő töri el,
s nem juthat eszünkbe, hogy megbékítsen,
ha évek múltán majd emlékezni kell.
A földre hulló porcelánt nézem, …
Bezárkózás vagy határátlépés?
(A regény és a kárpátaljai magyar irodalom a rendszerváltás után)
Sokan tették már fel a kérdést: van-e egyáltalán kárpátaljai magyar irodalom? Egyre inkább beigazolódik azonban, hogy az ilyen típusú kérdésfelvetés önmagában terméketlen, hiszen megnyugtató, objektív választ aligha találhatunk e lételméleti problémára. Úgy tűnik, a vita még napjainkban is jobbára az …
Visszavonulás
Az órásmester a függöny mellett áll. Napok óta azon töpreng, hogyan zárulhatna győzelemmel a látogatás, amely akár a bukását is előidézhetné. Közben a kertet figyeli. A kapu felől bizonytalan léptekkel közeledik valaki. Még nem visel egyenruhát. Megtalálhatta a szórakozóhely raktárába vezető zöld ajtót, majd a faliszőnyeggel bélelt helyiséget, végül a …