netnapló – Néha az öröm

11251624_10205845462350840_2822309874616675267_nOlykor idegenként szemlélem az életem, magam. Mint most. Vagyok én, a mindentől elhatárolt, minden alól felszabadított nő-lány, ember. S létezik egy frusztrált, rettegő, egomán valaki, aki folyton oldalra lök a vezérlőpulttól.

Annyi mindent írnék magamról, de nincsenek szavak, melyek jól érzékeltetik a valóságot, amelyek kifejezik a fájdalmat és néha az örömöt. Mondom –– néha.

Úgy ébredek, mint aki az életből kel az álomra: sután, bukdácsolva, keresztülszédülve a délelőttön. Még szerencse, hogy csak 11-től dolgozom. Megiszom az első bögre kávém. Magamhoz térek. Legalábbis tettetni tudom, hogy magamnál vagyok. Fél egy. Felötlik bennem, ami egész nap eszemben van: Dupka György reggeli telefonja, mely szerint jó hangulatban van a csapat, ezért nekem is készülnöm kell.

Jó hangulat! Rendben! Ego: bekapcs, mosoly-töltés: 75%. Nem baj, estig elég lesz.

A tanórák a szokott módon telnek: hadar, hadar, hadar. Nyisd ki a füzeted! Ne beszélj! Figyelj! Ügyes vagy! Helyes! Házi feladat!

Délután kettőkor előkészítem a terepet, néhány fiú segítőkész, asztalt és széket visz a díszterembe, amíg én poharakat szedek elő.11218228_10205845463510869_4153461639463284829_n

–– Tanárnő, ez az előadás miről fog szólni?

–– Ha nem figyeltél, akkor majd megtudod háromkor!

Már beszéd közben érzem, hogy türelmetlen vagyok, ezért kárpótlásul megveregetem a gyerek vállát, és egy halvány mosolyt is mellékelek hozzá.

Két óra ötvenhat perc: biztos, hogy csúszni fogunk. Közben a diákok már az előadóban vannak. Elmondok pár instrukciót időhúzás gyanánt: sztojkás vagy, viselkedj annak megfelelően, szerencsések vagyunk, szemtanúi lehetünk az élő kárpátaljai irodalom alakulásának, stb., stb…

Bólogatnak, mosolyognak, persze nem mindenki, de azt hiszem, a legtöbben értik a lényeget. Közben eltelt húsz perc, hívom a csapatot –– semmi. A gyerekeket felküldöm a kollégiumba, mégiscsak kamaszok, nem bírnak sokáig egy helyen lenni, tétlenül.

Kissé feszülten járkálok s lesem az ablakot. Az egyik tanár szól, hogy itt vannak. Egy mély levegővétel után diszkréten intek a portásnak, hogy csengessen. Mindenki bevonul a terembe12286102_10205845459110759_1962895814_n és helyet foglal. Fölállok (hirtelen, mintha egy teljesen ismeretlen társaság előtt kellene beszélnem), s néhány rövid mondat után átadom a szót Dupka Györgynek, aki részletesen bemutatja a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagjait. Déjá vu érzésem van. Marcsák Gergely egy lágerballadát ad elő, melyet ő zenésített meg. A szokottnál is szebben énekel. Shrek Tímea, Lőrincz P. Gabriella, Kertész Dávid, Csordás László, Ráti Emese, Varga Nikolett és én pedig egy-egy művet olvasunk fel. Közben szemmel végigpásztázok a termen, hogy megfelelően viselkednek-e a diákok, de nincs zaj, sem mocorgás, csak néhány méla tekintet. A legtöbben azonban figyelnek.

Egyenként újraismerkedem az arcokkal, s hirtelen büszkeség fog el. Szívből jövő, őszinte büszkeség. Amit olyankor érez az ember, mikor tudja, hogy tartozik valahova, hogy befogadják, és nincs hely, ahol abban a pillanatban szívesebben lenne.

Most azt hiszem, egyszerre vagyok pedagógus és költő, még ha félve is írom le mind a kettőt. S itt, ebben a pillanatban otthon érzem magam a világban.

11986422_10205845465910929_8341557067862792886_nA másodperc tört része alatt futnak rajtam végig a gondolatok, és minden pörög is tovább. Megköszönöm a látogatást, az időt, amit a karácsfalvai líceumra szánt a KVIT, s végül átvonulunk a tanáriba egy kávéra, de a csapat siet. Látom: mindenki fáradt. Én is. Kint még gyorsan egyeztetünk a másnapi programmal kapcsolatban, elszívunk egy cigit, elsütünk néhány bennfentes poént, és két másodperccel később már csak annyit látok, hogy egy busz kikanyarodik a kovácsoltvas kapun, s én integetek.

Néha idegenként szemlélem az életem. Annyi mindent írnék magamról, de nincsenek szavak, melyek kifejezik a valót: a görcsöt, a fájdalmat s néha az örömöt.

Pák Diána

Névjegy: Pák Diána

1989. január 31-én született Karácsfalván. Tanulmányait 1995-ben kezdte a Karácsfalvai Elemi Iskolában, majd 1999-től a Tiszaújhelyi Általános Iskolában folytatta. 2004 és 2007 között a Karácsafalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum diákja. A sikeres érettségi után felvételt nyert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol-magyar tagozatára, melyet 2012-ben fejezett be. Jelenleg a tanárként dolgozik a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, illetve a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagja.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>