Szeptember 19-én a megszokott napi rutin ott tört meg, hogy a tyúkok és kacsák bőséges ellátása után nem vittem ki a bárányokat, az ólban maradtak, és fűvel töltöttem fel az etetőjüket. Mert tudjuk, ha délelőtt nem leszünk otthon (amire példa a járvány miatt hozott márciusi szigorítások óta ritkán volt), akkor nincs, aki ránézzen a jószágokra. Most készülődtünk, táskába tettük az Együtt új számait, és igyekeztünk délelőtt tíz órára a beregszászi főiskolánál lenni, mert egyrészt vártam már, hogy a KVIT-tagokkal újra egy asztalhoz üljek, másrészt pedig izgatott, milyen közös munkára invitál a RIT (Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága).
Feleségemnek, Shrek Tímeának van jogosítványa, ha valami dolgunk akadt (bevásárlástól a családlátogatásig), mindenhova ő vezetett. A múlt hónapban azonban meg kellett válnunk szeretett szlovák rendszámú autónktól, mert a határátlépés szigorítása miatt a Daewooval sem úgy jött ki a lépés, ahogy terveztük. A szülői segítség ezúttal is jól jött, apósom vitt minket a főiskolához.
Tíz óra előtt húsz perccel felhívtam Csordás Lászlót telefonon, hogy megkérdezzem, merre járnak. Reggel ugyanis busz indult Ungvárról, ami a RIT és a KVIT tagjait lakóhelyükről ide szállította. Munkácson voltak még, kiderült, hogy csúszunk a kezdéssel, de Beregszász központjának kellemes, otthonos légköre mindig magához vonzza a jó embereket, beszélgetéssel pedig könnyű elütni a fennmaradt időt.
Mikor mindenki megérkezett, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Győr termébe mentünk, aminek falain egyébként a Révész Imre Társaság alkotóinak munkái láthatók. Az önkényesen meghatározott ülésrend is tükrözte, kik a képzőművészek, és kik a szépírók – klikkesedtünk. A képző- és iparművészek közül Kulin Ágnes elnök mellett Gogola Zoltán, id. Hidi Endre, ifj. Hidi Endre, Kalitics Erika, Kopriva Attila, Réti János, Tóth Róbert és Villásek Tibor vett részt a találkozón, míg a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságot hatan képviseltük: Csordás László elnök, Kovács Eleonóra, Nagy Tamás, Shrek Tímea, Sz. Kárpáthy Kata és jómagam.
Kulin Ágnes, a RIT elnöke ragadta magához a szót, köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy a Nyitott Ablak – képekben a szót és szavakban a képet című program megvalósításához kérik fel társaságunk tagjait, ami egy, az ekphrászisz, metafora, parafrázis, szinonima, narráció fogalmaira épülő összművészeti projekt. A cél az, hogy a közös munka eredményként festményeket, képző- és iparművészeti alkotásokat kísérő, értelmező és értelmezésüket segítő szépirodalmi szövegek szülessenek, és fordítva, a képzőművészeket is inspirálják a megszülető írások. Működő, jó példaként szemléltette a Magyar Nemzeti Galéria Hagyomány és absztrakció Korniss Dezső (1908–1984) művészetében című kiállítását, amelynek egyes képeihez Lackfi János költő írt tizenöt verset, és a kezdeményezésből szinkretikus kiadvány is született.
A projekt első lépése, melyet ez az alkalom is szolgált, az egymással való ismerkedés, egymás munkáinak bemutatása volt. Kulin Ágnes részletes beszámolót tartott az 1990-ben alakult Társaság életéről, tevékenységéről, majd, a nevekhez arcképet és műveket is társítva, bemutatta a RIT egykori és jelenleg tagjait.
Rövid kávészünet következett, és alkalmunk nyílt megtekinteni a Győr teremmel szomszédos Esztergom teremben kiállított festményeket, a 2004-ben elhunyt RIT-alapító, Veres Péter festő alkotásait is. A két szervezet tagjai jórészt persze nem idegenek egymás előtt, sokukat magam ismerem Kárpátalja kulturális életének eseményeiről, így, míg a festészet szépségeinek hódoltunk, értékes kötetlen beszélgetések folytak.
A hivatalos program második felében a KVIT-et mutattuk be. Csordás László elnök, főiskolai előadó tanár a kárpátaljai magyar irodalom történetéről szólva arra adott választ, hogy milyen hosszabb, művészeti életünket determináló folyamatok vezettek a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapításáig. Érdekességként megemlítette, hogy névadónk 1965-ben megjelent regénye, a Holnap is élünk főszereplői is festők, és a könyv képzőművészeti problémákat fejtegető részei akár közös kapcsolódási pontok is lehetnek a projektben. Ezután bemutatkoztak a jelenlévő szépírók, majd felolvasták néhány írásukat, amiket – a képzőművészek érdeklődésének hála – fontos megjegyzések, eszmecserék követtek. A találkozó ebéddel zárult, az előttünk álló közös munka pedig jelképesen kezdetét vette.
Elbúcsúztunk egymástól, bízva abban, hogy inspirációt adhat a két művészeti ág közelítése. Talán mindannyian gazdagodhatunk azáltal, hogy műhelyeinkbe, alkotói módszereink terébe beengedjük a művésztársakat.
A főiskolát elhagyva Tímeával még vásároltunk néhány apróságot, majd a parkolóban észrevettünk egy taxit, korábbi szeretett Daewoonk ikertestvérét. Nem is volt kérdés: beszálltunk, és meg sem álltunk hazáig.
