Kopriva Nikolett: Végül csak a madárraj

“Megindult a világ.

Éjt-napot felver lázas dobpergése.”

(Kovács Vilmos)

I.

Létezik egy ország, ahol  a házak

ablakában ülő tücsköket

megfojtja az éjszaka. A tenger szaga

a falak közé szorult, a fürdőszoba kövének

mintázatán medúzák csípik talpam,

halpikkelyek ragadnak az ágyneműbe.

Szarvascsorda az országúton,

fékező kocsik, kettétört, égre meredő fák.

Megindult a világ.

 

II.

Az öregek pincében ülve várják

a feltámadást.

Örök kutyaugatás.

Kényszercselekvések a házban,

az udvaron, egyedül, társaságban.

Táskába gyűrök minden gondolatot,

elhagyom az utcán, a kövek

maguk alá gyűrik.

Megindult a világ.

 

III.

Elárvult gyerekek állnak a buszmegállóban.

Futnak, elejtenek minden gyöngyöt;

üvegszilánkba lépnek, eszelősen nevetnek,

futnak, de csak a várostábláig jutnak.

Megindult a világ.

 

IV.

Egyre több madár röpköd a kertek fölött,

megeszik az eget. Minden nap

az ablaknak csapódik egy, összevérzi

az utcakövet. Amikor eloszlik a tömeg,

feltűnik, hogy ritkul az ország.

Előbb csak a fák és bokrok tűnnek el,

majd a lakótelepek.

Félig elszívott cigaretta a földön.

Megindult a világ.

 

V.

Nem értjük egymás nyelvét az utcán.

Dédanyám kísértete minden éjjel

benéz az ablakon, azt mondja, örüljünk,

amíg beszélni tudunk.

Elfelejtjük az útvonalakat,

a szomszédaink nevét, nem ismerjük fel

a képekből kinéző halottakat.

Végül csak a világnagy madárraj marad,

meg a por. Bőrünkbe ivódott,

eltömte szemünket-szánkat,

álmainkat.

Az országos szél fel-alá futkos

csontjaink közt, a vihar elől

pincébe zárkózunk kísérteteink közé,

magzatpózban várni a hajnalt.    

 

 

Kopriva Nikolett

Névjegy Kopriva Nikolett

1996. május 22-én született Kisvárdán, de a kárpátaljai Munkácson nevelkedett. 2013-2016 között a Debreceni Egyetem hallgatója volt szabad bölcsészet szakon, 2019-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett esztétika mesterszakos diplomát. 2015-től publikál, műveit közölték többek között az Együtt, Irodalmi Jelen, Magyar Napló, Pannon Tükör, Bárka, Helikon, A Vörös Postakocsi folyóiratok, valamint szerepelt A tökéletes zártság egyetlen pillanata, Az év versei 2020, Az év versei 2021 antológiákban. Első kötete Amire csak a fák emlékeznek (2020) címen jelent meg az Előretolt Helyőrség kiadásában. A Magyar Írószövetség tagja. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia hallgatója. Elismerések: Irodalmi Jelen Debüt-díj (2019), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2020), Magyar Írószövetség Debüt-díj (2021).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük