Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy sokkal szívesebben nézek meg egy jó sorozatot, mint bármilyen filmet. Szeretem követni a lassan kibontakozó történetszálat, és hagyni azt, hogy minden epizóddal egyre inkább egy másik világ részesévé váljak. Emiatt került a kedvenceim közé a Trónok harca vagy a Westworld. Mivel az előbbi folytatására várnom kell, az utóbbi pedig a második évadjával elvesztette az érdeklődésem, egy új sorozatot kellett keresnem. Így találtam rá Módis Gabriella egyik videójában A szolgálólány meséjére.
A történet a közeli jövőbe kalauzol minket; egy lázadás következtében létrejön egy olyan köztársaság, amelyben csak férfiak irányíthatnak és hozhatnak döntéseket. A szolgálólány meséje (The Handmaid’s Tale) a mai Amerikai Egyesült Államok déli részén játszódik, az említett köztársaság a Gileád nevet kapta. Ennek a világnak fő problémája az emberiség fennmaradása, merthogy a nők nagy része meddőséggel küzd. Egy olyan rendszert alakítanak ki, amelyben a parancsnokok irányítása alatt dolgoznak a feleségeik, továbbá a kizárólag házimunkát végző, úgynevezett Márták, és a szolgálólányok, akiknek egyetlen 
feladata, hogy a vezérek gyermekeit megszüljék. Ezt nem önként teszik – erre kényszerítik őket. Annak ellenére, hogy a köztársaságban érvényben lévő legtöbb szabály ellen találunk lázadókat a sorozatban, alig ellenkezik valaki, mert mindenki tisztában van a középkort megidéző büntetési rendszerrel. Ehhez ráadásul hozzájárul az is, hogy kizárólag a feleségek tarthatják meg a saját nevüket. A szolgálólányokat a parancsnokok nevén szólítják, így kapja főhősnőnk a Fredé nevet, ezzel is hangsúlyozva a függőséget.
Fredé (Elisabeth Moss), vagy valódi nevén June Osborne, az egyik legnagyobb befolyással bíró vezető házában kap helyet. Minden epizódban egyre többet tudunk meg a régi életéről, arról, hogy ki volt ő, és hogyan ragadt Gileádban. Megismerjük a férjét, akinek sikerült elmenekülnie, és a kislányukat, aki bár a köztársaságban van, édesanyja semmit nem tudhat róla. Hamar kiderül, hogy még a szolgálólányok sem bíznak egymásban. Mindannyian játsszák a rájuk erőltetett szerepet, és nem mernek beszélni valódi gondolataikról. Az első részben megismerjük a főszereplő egyik sorstársát, aki beszél arról, hogy ki is ő valójában. Megtudjuk tőle, hogy létezik egy Mayday nevű szervezet, ebben csoportosulnak a rendszer ellen lázadók; ez a szervezet segítséget nyújtana a Gileádban raboskodóknak.
Az első évad tíz részét három nap alatt néztem meg. A jelenetekből kiragadott képeket látva azt hittem, hogy egy XVII. században játszódó sorozatról lesz szó. Persze már az első rész néhány képkockájából kiderült, hogy ez valami teljesen más. A jelenetek gyakran váltakoznak a jelen és a múlt között, így ismerhetjük meg a főszereplő életét, kislánya elvesztésének történetét, és azt, hogyan került abba a helyzetbe, amelyben éppen van. Lassan megérti a néző is, hogy miért nem bíznak meg egymásban a szereplők, még a hasonló sorsú szolgálólányok sem.
Ahogyan egyre jobban kibontakozott a történet, úgy vált félelmetesebbé számomra ez a disztópikus világ. Számos olyan kérdést vet fel A szolgálólány meséje, amiről nagyon nehéz beszélni, és a mai világban igencsak megosztja az embereket. Legyen itt szó a homoszexualitásról, amit a sorozat az egyik fő bűnként mutat be, és párokat szakítanak el egymástól emiatt. Szó esik a válás utáni házasságról vagy a nők jogairól, pontosabban a jogfosztottságról, nem is beszélve a hitről vagy a Biblia kiragadott részeinek (félre)magyarázásáról. Megrázó volt epizódról epizódra figyelni azt, hogy milyen kegyetlenségekre képes az ember, és ezeket a tetteit milyen egyszerűen magyarázza meg azzal, hogy Isten nevében cselekszik.
Meglepett, hogy egy olyan sorozat, amely egy közelinek látszó világot akart bemutatni, és a ma emberét foglalkoztató kérdésekről, problémákról beszél, egy 1985-ben íródott regényt vett alapul. Később találtam rá egy interjúra, amelyben a regény írója, Margaret Atwood azt mondta, hogy ő semmi olyat nem írt le, ami valamilyen formában ne történt volna meg már a világban. Ez elgondolkodtatott. Emiatt ma még félelmetesebb és megrázóbb visszagondolni egy-egy jelenetre. Tudatosult bennem, hogy létező probléma a nők bántalmazása, vagy egyes kultúrákban egyszerűen tárgyként való használata.
Annak ellenére, hogy nyomasztó sorozatról beszélünk, minden lehetetlen helyzetével és morbid hangulatával együtt élvezhető és magával ragadó alkotásról van szó. Rengeteg kérdést megválaszolatlanul hagyott bennem, és a második évad után már biztos vagyok abban, hogy több, előre nem várt helyzettel találkozom majd a folytatásban.
Több kép és előzetes itt és itt látható.
