netnapló – Megérkezni valahová

Idegesen indulok az Európa–Magyar Ház elé, le az utcára. Lassan fél három, és még mindig nem ért ide Nyíregyházáról Vincze Feri. Ahogy a türelem fogy, a gondolatok elkezdenek egymásra torlódni. Átlépte-e már a határt? Megtalálja-e az épületet, ahol beszélgetni fogunk? Mihez kezdek, ha valami miatt mégsem ér ide? Végigfut agyamon

netnapló – Ahol a hegyi hódok tolják

Vannak kivárt és előre sejthető pillanatok, amikor pontosan az történik, amit várunk. Nem több és nem kevesebb. Mégis, felkészülni rájuk szinte lehetetlen. Ilyen például, amikor pár napja megérkeztem Nyíregyre. Délelőtti csönd, tikkadtan, már-már víz után kiáltó aszfalt, a pályaudvar jobb oldalán sorban taxik, magyar rendszámmal, alvó, elcsigázott sofőrökkel, lehúzott ablakokkal,

netnapló – Tervezésből jeles

Alig maradunk az Ung-vidéken – zsörtölődök magamban reggel a vonaton, miközben Gyöngyössy Tibi SMS-ben értesít, hogy jön ugyan a műhelymunkára, de – főiskolás lévén – ő már Beregszászban van. Így egymagam zötykölődöm tovább egészen Eszenyig, ahol Csordás Laci csatlakozik az esedékes havi KVIT-zarándokúthoz. Társaságban már gyorsabban telik az idő, még

netnapló – A díjátadó

Reggel izgatottan ébredek. Május 10-e van, a minisztériumi pályázat díjátadójának a napja. Nem tudok hajnali öt óránál tovább aludni, pedig még lenne rá időm. Kimászok az ágyból, Bogyó a lábam körül szaladgál, jelzi, hogy éhes. Felnyitom a konzervdobozt, a tartalmát a táljába teszem. Kávé, cigi. Hét óráig. Most már lehet