netnapló – Esőfelhők alatt

Reggel nem esett az eső. Ezzel a megállapítással indult a nap, ami azért volt különösen fontos, mivel biciklivel indultunk a Tiszapéterfalván megrendezésre kerülő KurucFesztre. Fél tizenegyre kellett odaérnünk, úgy beszéltük meg a többiekkel. Félórás út, ráérünk tízkor elindulni, gondoltuk, míg észre nem vettük, hogy az egyik bicikli hátsó kereke lapos.

netnapló – Titok

Csak a búcsu pillanatában áll helyre az aranyegyensúly. Mert kicsit kibillen a mérleg a sok új impulzustól, főleg egy ismeretlen közegben. Talán nem is búcsúztunk el, inkább elköszöntünk, a búcsúzásban van valami meghitt. Mindenesetre mi (Csordás László, Varga Nikolett, Ferkó Réka és én) boldogan indultunk haza az V. Hajdúböszörményi Írótábor

Anyu

Tegnap a kádba fulladtam. Éreztem, ahogyan az orromon át a tüdőmbe áramlik a víz. Nem tettem ellene semmit, arra gondoltam, hogy ez már egyszer megtörtént velem, még gyerekkoromban. Vártam. Láttam magamat, azt a barna, hosszú hajú kislányt, akinek az ápoló nem találja karján a vénát. Azt is, ahogyan anyám visszafojtja

Adminisztráció

Halott a mosolyom.
Komor, szürke,
mint a névjegykártyák.
Betű vagyok, írott szó,
érzelmeket nem kiváltó
adat egy halmazban.

Számokból álló korom
úszik a hullámfodrokon.

Tiltakozom a
papír lét ellen.

Újrahasznosítás.
Nem leszek más,
csak cigicsikk a
szögesdróton.

 Csornyij Dávid

Megjelent: Együtt, 2016/3.