A felismerés

Egyre közelebb lépett hozzám. Minden mozdulatából tudtam, mit akar. Elfordítottam a fejem, hangosan nevetni kezdtem. Őrültnek éreztem magam, szabadnak. Bármit megtehettem. Nem egy szerepből adódóan. Tiszta szívből, önfeledten, olyan mélyről, hogy azt már egészen elfelejtettem, milyen is, mikor tényleg öröm tölt el. Annyi szenve

Hawking rövid története, avagy A mindenség elmélete

kép1

Véget ért az idei Oscar-gála, átéltük csalódásainkat és örömeinket, melyeket továbbra is minden év elején – bár egyre kisebb várakozás közepette – megkapunk. Az egyik legnívósabb kitüntetés a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar, amely Eddie Redmayne kezében landolt Stephen Hawking megszemélyesítéséért A mindenség elmélete című 2014-es alkotásban. Lássuk tehát, mit

Anna Ahmatova: A végső búcsú

Szívem lehűlt, már alig dobogott,
Mégis könnyed volt a léptem…
Kezemen a kesztyűt valahogy,
Tán félúton, fölcseréltem…

Lépcsőfok… Csak az lett volna több!
De tudtam jól: három van összesen.
Egy őszi sóhaj az ihar mögött
Kérlelt ekkor: „Tűnj el velem!

Meguntam már e gondterhes,
Ingatag, kósza életet.”
Feleltem egyből: „Kedves,

Zár

partium

Csak ketten voltak a konyhában édesanyjával. A számlák kifizetésén gondolkodtak. Beszélni nem akartak. N. undornak álcázott beteges kéjjel szívta orrába a dohos lakás émelyítő penészszagát. Anyja azért nem beszélt, mert úgy gondolta, anélkül is értik egymást. A szülés óta olyan testrésznek tekinti N-t, aki kiszakadt belőle, és jellemnek hívott önállósággal