Kegytárgy a ponyván (Halász Margit: A vörös nyelvű párduc)

Halász Margit könyvének, A vörös nyelvű párducnak egyik fejezetében színpadias pátosszal és egyben meglepő naivitással szól ki az elbeszélő az olvasóhoz: „Micsoda idők. Mondjátok már, hogy csak álom az egész. Mondjátok már, hogy valami szertelen képzeletű író vásári ponyvájában olvassátok.” (226.) Kevés hasonló részlet található a szövegben ahhoz, hogy

a fecskék visszajönnek

az emberek itt az éjszakát
mintha a zsebükből vennék elő,
majd sörre és vodkára cserélik.
a terek kihaltak, csak szerelmesek
és részegek szállingóznak.

halvány fények, körülöttünk beton-csönd.
nézem, ahogy a szél hajszálakat
karcol az arcodra. ez is egy,
a benzinkúton cigizéseinkből.
nem lenne szabad – mondják,
ahogy a szózatot sem

Az árva

Szőke cigánylány volt. Göndör fürtjei a derekáig értek. Hatalmas, tengerkék szeméből áradt a jóság. Kilencéves volt. Édesanyja minden reggel elkísérte az iskolába. Jól öltözött, kellemes megjelenésű, orosz asszony volt. Leila kitűnt a koszos cigánygyerekek közül szépségével és hófehér bőrével. Egyszer megkérdeztem az anyját, miért ebbe az iskolába járatja a gyermekét.

netnapló – Csak röviden!

Nagyjából másfél órát utaztunk a barátommal, hogy Csongorról megérkezzünk Beregszászba, az Európa–Magyar Házhoz. Sikerült. Körülbelül háromnegyed órával korábban a helyszínen voltunk. Ekkor már Dávid, Timi és Gergő is a megszokott helyét elfoglalva szemlélgetett egy apró, barna fedelű könyvet. Aztán bevillant, hogy ez a várva várt KVIT-füzet lehet, és igen, az