Hangulatjelentés

2018. március 31-én zajlott a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) soron következő műhelymunkája. A Változat egy hétköznapra. Beszélgetés az irodalomterápiáról c. eszmecsere moderátora Varga Nikolett volt. A műelemzés helyett ez alkalommal az vált hangsúlyossá, hogy az adott vers olvasása és értelmezése miképpen befolyásolja az egyén pillanatnyi lelkiállapotát, milyen asszociációkat ébreszt

Hűlt hely

Sírfelirat a Kapos utcai temetőben

Mi visszaadtuk már a földnek,
amit, míg éltünk, adhatott.
Kik itt laknak, hát nem pörölnek,
és hátralékot sem hagyott

senki a holtak táborából
még ott, a másik oldalon.
Borostyán zöldje – hűvös fátyol
alatt van minden sírhalom.

Köröttünk zúg és nő a város.
Az élet

szélcsend

elfoglaltságot kell keresni, úgy könnyebb – 

ezt akár börtönlakóknak is mondhatnád.

de a távolságot nem lehet tanácsokkal

gyógyítani. a két test közötti űr

most a hiány mágneses zónája.

tárgyak, szokások és mondatok,

amelyek okot adnak az emlékezésre,

lassan különlegesekké válnak,

mint azok a zenék, amiket

sokáig használtunk csengőhangként.

pattogó almák,

Én mindig csak hazudok neked

Én mindig csak hazudok neked.

Elmondom, milyen az idő nélküli végzet,

ha nem figyelsz a leheletre a tarkódon.

Inkább ültess cserépbe csillagot,

nevelj belőle naprendszert vagy

univerzumot, sajtlyukú

kisbolygót, csak egy életet,

a születés próbatétele. Szuszogás.

 

Engedj papírhajót a vízhabok közé,

kit érdekelnek a korallzátonyok,

ha benépesítjük a lakatlan szigetet?