A hős I., A hős II., A hős III.

              A hős I.

 

Sorsunknak nehéz, négyes kereke van.

Az életbe majd négyszer visszarángat.

Ki forgatod és éveink számolod,

munkád előtt mondj egy Miatyánkat.

A terek most végképp kiürülnek,

aknafedőket kezd köpködni a mély.

Mint a dzsungelek rontás-szirmai,

sötét pelyheivel hullik ránk az éj.

 

Sorsunk nehéz, négyes kereke alatt

a halál

A valódi ajándék

Nem is olyan régen, egy névnap alkalmából könyveket ajándékoztam egy kedves barátomnak. A magyar szakos kolléga meglepetten nézett rám, szemei furcsán csillogtak. Megköszönte, az asztalra helyezte őket, és töltött nekem egy kávét.

Beszélgetni kezdtünk, de láttam rajta, hogy egyre jobban érdekli, miről is szólnak a könyvek, amiket vittem neki. Forgatta

Jegyzetek L1010-ről

A hideg kőlapról csak a kezeim csúsznak
le néha. Figyelem ennek az idegen
bolygónak a törvényszerűségeit, ahogy
az örök naplemente átszűrődik az
óriásgombák közt, amelyek kedvük
szerint forognak, akár a Szaturnusz
gyűrűi. Tanácstalanok a körülvevő lények:
amit magammal hoztam, azt
gömbölyödő csontok közé rejtem.
Ott kering ez az állandó bizonytalanság,

A tér, ahol élünk (Vári Fábián László: Vásártér)

Vári Fábián László önéletrajzi regénye, a Vásártér két idősík, mégpedig az emlékezés folyamata által gondosan rekonstruált gyerekkor, valamint ezzel párhuzamosan az idősebb emlékező által éppen megtapasztalt, átélt jelenkori események metszéspontjain játszódik. E dinamikának köszönhetően rajzolódik ki előttünk az emlékezés és egyben a regény sajátosan epizodikus, töredékes szerkezete, amelynek szemléleti alapja