Valóságok párbeszéde: Levél

Végh. Marcsák. Levél.

Pillanatkép Végh László kiállításáról (fotó: Shrek Tímea).

Szia Anyu!

Légy szíves, ne haragudj rám! Zavarban vagyok, és nagyon nehéz bármit is írnom.

Tudod, én megbarátkoztam volna a halállal. Megszoktam a dermesztő hideget és a vastag zubbonyt is a rekkenő nyárban. A laktanya szagát, az ehetetlen kosztot, a lembergiek „mágyár”-ozását, minden

Beteljesedett

valosagok.parbeszede

Végh László pillanatképei nem hatásvadász jellegűek, semmiképpen sem tűnnek erőltetettnek vagy megtervezettnek. Arra törekszik, hogy árnyalja a fotói által bemutatni kívánt valóságot. Temetés és esküvő, elhagyatott épület, gyerek a játszótéren, a vízparton és a temetési menet élén – néhány példa arra vonakozóan, miképpen oldja meg a feladványt.

Úgy vélem, szükségszerű,

netnapló – Nehézségek

IMG_3797

Szombat reggel öt óra. Nehezen megy az ébredés, de sietni kell, már vár a fuvar, amivel Tiszaújlakig megyek, s onnan – hála a teljes mértékben logikátlan tömegközlekedési járatoknak – csak órák kérdése, és eljutok Beregszászra is. Ismét egy olyan nap, mikor egyszerre két helyen kellene lennem. Utólag elmondhatom: nem sikerült.

Október

Október van. Súlyos, beteg.
Gesztenyebarna-szín járdák.
Két kezembe álmot szedek:
Sötétzöldet, méla sárgát.

 

Október van. Búcsúcsókok.
Avarfüsttől zsongó terek.
Szemeimre álmot szórok,
Savanyízű mézes deret.

 

Ősz van. Suttogó-vörös ősz.
Szerelem suhan az égen.
Felettem kissé időz,
S tovaszáll álmodón, kéken.

 

Megjelent: Kárpátaljai Hírmondó, 2015/4.