Dájána

Rengeteg életszakaszon keresztül mentem már – fejben tartani sem tudom. Ha visszagondolok az életemre, olyan, mintha a nagy részét álmodnám. Abban a pillanatban látom magam tisztán, amikor reggel felébredek, akkor tudom,  mit kell, vagy korábban mit kellett volna tennem, hol kellene most lennem (egyértelmű, hogy nem itt, vagy nem így).

TeóRia – februártól májusig

A nevemből kiindulva TeóRia lesz a versajánló rovatom címe. Örültem a lehetőségnek, ezúton köszönöm. Azokat a verseket ajánlom, amelyeket februártól májusig olvastam, és hatottak rám.

A verseket összeköti a hanyatlás és a rombolás motívuma. Érdekesnek találok több olyan dolgot, amit ehhez a két fogalomhoz kötök. Azt a hangulatot választottam, amiben

Aprít

Jan Zsortula beszél

Dozsorca, 2056. március 5.

 

Reggel van, csend, hűvös, a levegő friss, keleten a látóhatár széle vörös. Kihozom a kertbe a sakktáblát. A születésnapomra kaptam, már nem kell.

Nem akarok sérülést okozni semmilyen felületnek (vasoszlopnak, falnak) a saját indulatom miatt. A térdemen mégsem törhetem szét. A kertünkben van

Vers most

Idén több részletet közzétettünk A tudat szunnyadó határőrei. Válogatás Kovács Vilmos műveiből c. kiadványból. Februárban az  Előszó, márciusban A város elalszik áprilisban a Tavaszi viharok   jelent meg a honlapunkon.

Ma a Kenyér és vers következik, mert ezt választotta egy KVIT-tag.

*

 Kenyér és vers

                                              Egy szürrealista költőnek

 

A