Natália a bíróság épülete előtt állt, néhányat szívott a cigarettájából, majd, amikor meglátta édesanyját, eloltotta, és a szemetesbe dobta a csikket.
Az épület belseje kopár volt. Néhány ajtó, és a mögülük kiszűrődő hangok tanúskodtak arról, hogy a korai időpont ellenére nincsenek egyedül. A folyosó végén, balra az ajtón cirill betűkkel …
Hétfő
Mondhatnám, hogy beállok a hétfőgyűlölők sorába, de nem teszem. Mióta nem dolgozom az iskolában, minden nap egyformának tűnik, legyen az vasárnap vagy csütörtök.
Vasárnap korán értünk haza Marcsák Gergellyel Budapestről, de reggel így is hajnalban kellett ébredni, hogy időben elinduljunk Ungvárra. Az irodalmi karaván első állomása az Ungvári 10. …
Anyámat sosem engedték a nagyszülei a többi gyerekkel játszani. Mindig találtak neki munkát, mert falun az bőven akadt. Délutánonként általában a libákat kellett terelgetnie, le a töltés mögé, a Tiszához. Erről mesélt, miközben a szülőfalujába tértünk, hogy meglátogassuk a nagymamája sírját.
Aznap tollfosztásra készültek. Olyankor kitépkedték a liba tollait, amit …
Freskó
A buszállomáson ültem. Az ukrán ünnep miatt kimaradt néhány járat, a következőre negyven percet kellett várakozni. Egy fiatal, szőke fiú lépett hozzám. Ruhája kopott volt, arca pattanásos, és foltokban festéktől piszkos.
– Busz csak negyven perc múlva lesz – szólt hozzám.
– Tudom, megkérdeztem a pénztárnál – válaszoltam.
– …
Gyakorlófüzet (Kovács Eleonóra blogja) Csordás László blogja: Marcsák Gergely blogja
RSS - Bejegyzések RSS - Hozzászólások