1989. augusztus 13-án született a kárpátaljai Beregszász városában.

2013-ban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. 2009-től a Beregszászi 7. Számú Általános Iskola szervezőpedagógusa és magyartanára, ahol csak kisebbségi (roma) gyermekek oktatásával foglalkozik.

A beregszászi székhelyű Kovács Vilmos Irodalmi Társaság alapító tagja. 2014-től rendszeresen publikál a kárpátaljai Együtt című irodalmi és művészeti folyóiratban, valamint novelláit közölte az Irodalmi Szemle, a Napút, a  Partium, a Helikon, a Somogy, a Kárpátaljai Hírmondó, a Szózat stb. Kisprózákat és novellákat ír, közel áll hozzá az írói szociográfia.

2016-ban az Ukrajnai Kulturális Minisztérium által meghirdetett Kárpátaljai dialógusok című rövidpróza-pályázat első helyezettje. Több novelláját Antonenko Miklós ültette át ukrán nyelvre, valamint Ferdinandy György író, költő szintén fordított műveiből, portugálra.

2016-ban Beregszász városának polgármesteri hivatala Drávai Gizella-díjjal tüntette ki, valamint szintén ebben az évben nyerte el a Nemzeti Kulturális Alap által meghirdetett Gion Nándor-ösztöndíjat. Jelenleg az Előretolt Helyőrség Íróakadémia tagja.

„A legfontosabb, hogy mindent tiszta szívből tegyek…”

shrek timea

Azok közé az optimista emberek közé tartozik, akiknél a pohár nem félig üres, hanem félig tele van. A hátrányos helyzetű gyerekek élete nem csak a munkahelyén foglalkoztatja, e téma az írásaiban is visszaköszön. A fiatal pedagógus elégedett az életével, vidáman és teljes odaadással vág bele az új dolgokba. A hivatása

Összefoglaló a KVIT első internetes versmondó versenyéről

A magyar költészet napja alkalmából a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) első ízben hirdetett meg internetes versmondó versenyt. Örömteli volt látni, hogy egyre több szavalat került fel társaságunk YouTube-csatornájára.

Amikor felmerült az ötlet, olyan Kárpátalja-szerte elérhető versenyt szerettünk volna indítani, amelyre bármely diák benevezhet intézménytől és lakhelytől függetlenül. Tisztában vagyunk

A felismerés

Egyre közelebb lépett hozzám. Minden mozdulatából tudtam, mit akar. Elfordítottam a fejem, hangosan nevetni kezdtem. Őrültnek éreztem magam, szabadnak. Bármit megtehettem. Nem egy szerepből adódóan. Tiszta szívből, önfeledten, olyan mélyről, hogy azt már egészen elfelejtettem, milyen is, mikor tényleg öröm tölt el. Annyi szenve