Pák Diána

1989. január 31-én született Karácsfalván. Tanulmányait 1995-ben kezdte a Karácsfalvai Elemi Iskolában, majd 1999-től a Tiszaújhelyi Általános Iskolában folytatta. 2004 és 2007 között a Karácsafalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum diákja. A sikeres érettségi után felvételt nyert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol-magyar tagozatára, melyet 2012-ben fejezett be. Jelenleg a tanárként dolgozik a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban, illetve a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagja.

Október

Október van. Súlyos, beteg.
Gesztenyebarna-szín járdák.
Két kezembe álmot szedek:
Sötétzöldet, méla sárgát.

 

Október van. Búcsúcsókok.
Avarfüsttől zsongó terek.
Szemeimre álmot szórok,
Savanyízű mézes deret.

 

Ősz van. Suttogó-vörös ősz.
Szerelem suhan az égen.
Felettem kissé időz,
S tovaszáll álmodón, kéken.

 

Megjelent: Kárpátaljai Hírmondó, 2015/4.

netnapló – Néha az öröm

Olykor idegenként szemlélem az életem, magam. Mint most. Vagyok én, a mindentől elhatárolt, minden alól felszabadított nő-lány, ember. S létezik egy frusztrált, rettegő, egomán valaki, aki folyton oldalra lök a vezérlőpulttól.

Annyi mindent írnék magamról, de nincsenek szavak, melyek jól érzékeltetik a valóságot, amelyek kifejezik a fájdalmat és néha az

netnapló – Írni nehéz

Emlékszem, gyerekként arról ábrándoztam, hogy egyszer újságíró leszek, mert azok olyan vagányak, szókimondóak és igazi személyiségük van. A létező összes könyvünket telefirkáltam ákombákom betűkkel, kriksz-krakszokkal, s azt játszottam, hogy egy fontos eseményről írok beszámolót (lehettem úgy 4-5 éves).

Kiskoromban sokkal több volt bennem a spiritusz, mert mindamellett, hogy egyszerre akartam

netnapló – Ki mire elég?

Görögkatolikus vagyok. Alapvetően nem hiszek semmiféle karmában, előzőéletben vagy reinkarnációban. Persze hozzá kell tennem, tinédzser koromban voltak félresiklásaim, amikor a wiccától kezdve a New Age-es halandzsáig mindent elolvastam, meghallgattam, kipróbáltam. Természetesen ezt az időszakot mély megbánás követte (aztán kanyar, újra megbánás, gyónás, áldozás, hátraarc), mivel a szüleim mindent megtettek, hogy