1991. december 30-án született Beregszászban. Tanulmányait a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskolában kezdte. 2009-ben érettségizett, 2012-ben felvételt nyert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem szakára, 2017-ben történelem tanári és történész diplomát szerzett. Ezt követően nyert felvételt a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájába.  2015 januárjától a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) aktív tagja. A szervezeten belül rendezvényszervezői tevékenysége mellett az internetes multimédiás szerkesztésért és megjelenéséért is felel.  2017-ben felvételt nyert az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára. Jelenleg az Irodalmi Jelen folyóirat munkatársa.

Adminisztráció

Halott a mosolyom.
Komor, szürke,
mint a névjegykártyák.
Betű vagyok, írott szó,
érzelmeket nem kiváltó
adat egy halmazban.

Számokból álló korom
úszik a hullámfodrokon.

Tiltakozom a
papír lét ellen.

Újrahasznosítás.
Nem leszek más,
csak cigicsikk a
szögesdróton.

Megjelent: Együtt, 2016/3.

A tökéletes zártság egyetlen pillanata

Borzoló kósza szél, csend.
A hideg sötétben
ülök egymagam.
A test börtön.
Szemgolyók helyett
két lyuk…
Kisablak.

Lelki szemek
könnyeznek.
Ördögi kör.
Szellemek.
Sikoly: jajkiáltás.

„Csak halva élhetünk,
most nincs más, csak
bélistás várakozás
égi ítéletünk.”
Animista szeánsz,
ritka pocsék.

„Az idő a legnagyobb gyógyító?”
Hiába kérdeztem,
nincs válasz.
Dohos

Kék fülke

Idő.
Ha együtt indulnánk a múltba,
hogy valami más legyen
és változtatnánk…
Vagy akár a jövőbe.
Ha megállunk pihenni,
a döntések gyümölcsét
hintaszékből nézni
egy kis faház teraszán…
Zöldet mutat a lámpa.
Állnak a kocsik,
rám várnak,
ebből baleset lesz.

 

Megjelent: Együtt, 2015/2.