1991. december 30-án született Beregszászban. A Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában érettségizett 2009-ben. Tanulmányait 2012-ben kezdte Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem szakán. 2016-ban BSC szintű végzettséget szerzett, jelenleg felsőfokú, specialist szintű képzésben részesül, történelem szakon. Főbb érdeklődési köre a XX. századi történelem és hontörténet. A Beregszászi Járási Könyvtár munkatársa. A Kovács Vilmos Irodalmi Társaság tagja, rendezvényszervezője és emellett felelős a multimédiás megjelenésekért. A KVIT-ben az egyéni fejlődés lehetőségét és a kárpátaljai magyar irodalmi élet egy támaszát látja.

A tökéletes zártság egyetlen pillanata

Borzoló kósza szél, csend.
A hideg sötétben
ülök egymagam.
A test börtön.
Szemgolyók helyett
két lyuk…
Kisablak.

Lelki szemek
könnyeznek.
Ördögi kör.
Szellemek.
Sikoly: jajkiáltás.

„Csak halva élhetünk,
most nincs más, csak
bélistás várakozás
égi ítéletünk.”
Animista szeánsz,
ritka pocsék.

„Az idő a legnagyobb gyógyító?”
Hiába kérdeztem,
nincs válasz.
Dohos

Kék fülke

Idő.
Ha együtt indulnánk a múltba,
hogy valami más legyen
és változtatnánk…
Vagy akár a jövőbe.
Ha megállunk pihenni,
a döntések gyümölcsét
hintaszékből nézni
egy kis faház teraszán…
Zöldet mutat a lámpa.
Állnak a kocsik,
rám várnak,
ebből baleset lesz.

 

Megjelent: Együtt, 2015/2.

Nyomtatásügyi problémák

Szökni vágyó gondolatok
koponyám belső falán.
Ha kinyomtathatnám őket…
ötleteket,
másnaposságot,
titkokat,
nemes eszmét…
nyomtatnák érzelmeket,
ábrándozó reményt,
karácsonyt, csalódást,
nyári szerelmet.
Mindent
magamból.
Zavarják elmémet.

 

Kifogyott a tinta.

 

Megjelent: Kárpátalja.ma