1991. december 30-án született Beregszászban. Tanulmányait a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskolában kezdte. 2009-ben érettségizett, 2012-ben felvételt nyert a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem szakára, 2017-ben történelem tanári és történész diplomát szerzett. Ezt követően nyert felvételt a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájába.  2015 januárjától a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) aktív tagja. A szervezeten belül rendezvényszervezői tevékenysége mellett az internetes multimédiás szerkesztésért és megjelenéséért is felel.  2017-ben felvételt nyert az Előretolt Helyőrség Íróakadémiára. Jelenleg az Irodalmi Jelen folyóirat munkatársa.

Én mindig csak hazudok neked

ship-2-316557_640

Én mindig csak hazudok neked.

Elmondom, milyen az idő nélküli végzet,

ha nem figyelsz a leheletre a tarkódon.

Inkább ültess cserépbe csillagot,

nevelj belőle naprendszert vagy

univerzumot, sajtlyukú

kisbolygót, csak egy életet,

a születés próbatétele. Szuszogás.

 

Engedj papírhajót a vízhabok közé,

kit érdekelnek a korallzátonyok,

ha benépesítjük a lakatlan szigetet?

Hiba az isteni kreációban

elmémben elüszkösödik
minden lépésed amikor
hozzád imádkozom
teremtésem furcsa stáció
baklövés a mennyei gyárban
hibás vagyok így engedtél
a tökéletesek armadájához
ha megmászom az életfát
ígérd meg hogy kijavítasz
talán úgy nem fog fájni
a címeres bársonylepel

 

Csornyij Dávid

Megjelent: Irodalmi Jelen

Rossz cigit szívtam el

Azt hittem, vendégül lát a dohányfüst,
inkább megakadt bennem.
Keveredett a fürdővíz illatával.
Szédelgés. Megdicsőültem.
Madár, látom.
Eltűnik a falban.
Mosolyog.
Hangoskodik, csiripel, minden elsötétül.

 

Lépcső.
Megszorul a légcső, elindulok,
az alja sötét füstben úszó, mélységes rengeteg,
bokámat rágják a férgek, mint kishalak az elhalt részeket,
megduzzad az ér,