Rossz cigit szívtam el

Azt hittem, vendégül lát a dohányfüst,
inkább megakadt bennem.
Keveredett a fürdővíz illatával.
Szédelgés. Megdicsőültem.
Madár, látom.
Eltűnik a falban.
Mosolyog.
Hangoskodik, csiripel, minden elsötétül.

 

Lépcső.
Megszorul a légcső, elindulok,
az alja sötét füstben úszó, mélységes rengeteg,
bokámat rágják a férgek, mint kishalak az elhalt részeket,
megduzzad az ér,

A VI. Hajdúböszörményi Írótábor, csak most egy nerd szemével

(Ezt az írást Icának ajánlom. Köszönök mindent:
a jó emlékeket, az újságot, meg, hogy akkor ebédnél megvártál.)

 

Általában összeszorul a gyomrom, ha valakinek beszámolót kell tartanom egy táborról. Többnyire azt hazudom, hogy jó volt. A hazudok szót azért használom, mert azt teszem. Ha túl rossz a tábor, nem

Út az irodalomhoz és önmagunkhoz

Talán kicsit túl nagy félelemmel a szívemben vágtam neki az utazásnak egy vihar utáni reggelen. Képeken látott arcokat kerestem a tömegben, és azon gondolkodtam, mennyire lehet messze Hajdúböszörmény. Aztán pár átszállással és jó néhány megtett kilométerrel a hátam mögött fáradtan mosolyogtam három társamra, hisz épségben megérkeztünk. Mi négyen, név szerint

Réteg. Eszmecsere Szvoren Edina Így élünk c. elbeszéléséről

2017. május 20-án tartja következő műhelymunkáját a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT). A találkozó első felében, melyet Kovács Eleonóra moderál, Szvoren Edina Így élünk c. szövegéről lesz szó.

Javasolt olvasnivaló: Szvoren Edina: Így élünk. Internetes elérés: http://www.jelenkor.net/archivum/cikk/1710/igy-elunk

Markó Anita. „Nem ilyen az életem” – Szvoren Edina író. Interjú.